A szépségideálok jönnek-mennek, a szépség fogalma koronként változik. Volt hogy a teltebb alak, gömbölyűbb forma a kisebb mellekkel, volt hogy a vékony, kislányos alkat, volt hogy az egészségesen nőies forma hatalmas mű mellekkel stb., stb. volt a divat.
Véleményem szerint nincs is ezzel semmi baj, ha az adott szépségideálhoz hasonlítani akarás nem társul pszichés problémákkal...
Manapság, a nők nagyrésze (bárhogy is néz ki), frusztrált a külseje miatt. Mindenki elégedetlen, mindenki ,, tökéletes" szeretne lenni. Soha nem volt még olyan kor, mint a mai, hogy ehhez az eszközök is rendelkezésre állnak, csak pénz kérdése, és gyakorlatilag egy ember azt művel a testével, amit csak akar. Ha szeretné, átplasztikázzák Barbie babává vagy Józsikát Mancikává...
Kérdés, hogy hova vezet ez? Vajon ezek az emberek boldogabbak lesznek az új külsejükkel? Szerintem ha lelkileg valaki nincs rendben, bármit tesz magával a külsejét illetően, akkor sem lesz elégedett. Egy határt átlépve mindenki többet és többet akar. Ezért futunk bele egyre több felismerhetetlenségig átplasztikázott Zimány Lindába, Nicole Kidman-be...
Itt most nem arról van szó, hogy ha valakinek hatalmas lapát fülei vannak vagy akkora orra, amely torzzá teszi az arcát, ne kezdhetne vele valamit. Sőt, nekem nem tisztem eldönteni, hol a határ, ami még belefér a jó ízlésbe és mi az ami már a túlzás kategóriába esik. Én gondolatot ébreszteni szeretnék. Tényleg, hol határ?
Szomorúan hallok egyre több tinédzserről, aki szinte tökéletes külsővel rendelkeznek (az én ismeretségi körömben is van jónéhány ilyen lány), akik hatalmas, fekete holmikba burkolják a testüket, csak hogy ne is látsszanak, akik 14-15 évesen ha tehetnék, számtalan plasztikai műtétet csináltatnának magukon, csak mert azt gondolják magukról hogy csúnyák. Itt olyan kislányokról van szó, akik tényleg elképesztően gyönyörűek, természetesek, csodás adottságokkal rendelkeznek.
Miért is van ez? Az egész társadalom elment egy nagyon rossz és veszélyes irányba. A fiatalság, ,,tőkéletesség" kultuszát hajszolják az emberek.
Kérdem én, hogy miért van az, hogy az egyedülálló, normális értékrenddel rendelkező 40-es hölgyek szinte már lehúzhatják a rolót? Ők már könyveljék el magukban, hogy egyedül fognak megöregedni, mert a férfiak minimum 20 évvel fiatalabb cicababák társaságát keresik? Mindig van fiatalabb, szebb... De tényleg az a megoldás, hogy ha valakinek már elkezd megereszkedni a bőre vagy nem olyan feszes a feneke, akkor kukába vele és leveszek a polcról egy tetszetősebbet?
Mi a példa manapság az emberek előtt? A közösségi oldalakon pucsító, csücsörítő műanyag nők, tinédzser kislányok az egyen szemöldökükkel, műszempillájukkal? Miért jó az ha mindenki egyformán néz ki, nincs benne semmi különleges, egyedi?
Természetesen itt most nem arról beszélek, hogy egy nő ne foglalkozzon magával, a külsejével. Kozmetikusként és személyi stylistként én azt tartom küldetésemnek, hogy hozzásegítsem a hölgyeket, hogy minél jobban érezzék magukat a bőrükben, de nagyon sok hölgynek nincs meg sem az ideje, sem az anyagi fedezete, hogy a háztartás, gyereknevelés, munka mellett az idejük nagy részét konditeremben, szépségcentrumokban vagy menő butikokban töltsék. Ők valódi értéket teremtenek, gyereket nevelnek, dolgoznak, ételt varázsolnak az asztalra. Emellett pedig ha futja az idejükből és a családi költségvetésből, igyekeznek havonta egyszer legalább kozmetikushoz és fodrászhoz eljutni, miközben bármerre néznek, a reklámokból, médiából a ,,tökéletes" nők mosolyognak rájuk.
Nem jó ez így. Emberek! Térjünk már észhez!
